Hová lett a kondenzátum?… Teszi fel a kérdést számos partnerem, mikor azt tapasztalják, hogy a kazánházban a tápvíz tartály folyamatosan töltődik lágyvízzel, ugyanakkor a kazánház és a gőzt használó technológia összes létező szellőző és lefúvó vezetékén dől a gőz…. Először tisztázzuk is mi a kondenzátum? A kondenzátum nem más mint az a gőz amely már egyszeren szólva elhasználódott, elhűlt. A gőz már visszahűlt, nyomást vesztett és újra folyékony azaz víz halmazállapotú lett. A gőzrendszerek különösen a zárt (pl. autoklávok, kaloriferek hőcserélők fűtésére szolgáló rendszerek) legfontosabb eleme a kondenzátum leválasztó készülék, mely pont arra szolgál, hogy az lekondenzálódott, elhűlt gőzt vagyis vizet kiengedje a gőzhálózatból. A kondenzátum leválasztóknak 2 fő meghibásodása lehet: Amikor nem engedi el a kondenzátumot, vagyis nem nyit ki, illetve az ellentéte amikor meg nem zár le és a gőzt elengedi el folyamatosan. Első esetben, amikor nem képes elengedni, úgy fog működni mint egy dugó a kád lefolyójában. Vagy a víz felgyűlik az adott berendezésben és igy nem fog a készülék megfelelően, legrosszabb esetben sehogy sem működni. A második esetben amikor nem zár le a leválasztó, akkor pedig az összes technológiára beérkező gőz, gyakorlatilag az energiája leadása (munkavégzés) nélkül távozik a kondenzátum hálózatba. Mind a két esetben jelentős és folyamatos energiaveszteség következik be. A kondenzátum leválasztókat két fő csoportra érdemes választani. Termikus és mechanikus. A termikus esetben a berendezésben egy úgynevezett termoelem (kapszula) van ami bizonyos hőmérséklet tartományban térfogat változás következtében nyit és elengedi az adott tartományi hőfokú kondenzátumot. Előnye, • egyszerűbb és olcsóbb kivitelű • szűrő van integrálva a készülékekbe. • Nincs benne mozgó kopó alkatrész. Hátránya, • a patronokban lévő termoelemek könnyen tönkremennek • csak bizonyos hőmérséklettartományban üzemelnek. A mechnanikus leválasztók működési elve, hogy a keletkező és összegyűlő kondenzátum megemeli a szerkezetet (pl. úszogolyó) és amig a szerkezet előtt kondenzátum van, addig nyitva van és a kondenzátum távozik. Előnye, • bármilyen hőmérséklet és nyomás tartományban és körülmények között használható. Hátránya, • lényegesen drágább mint egy termikus elven működő, • nagyobb beépítési hely kell neki, nincs bele integrálva szűrő • tapasztalatok alapján rendszeres karbantartást igényel. És akkor a kérdésre a válasz: Hová is lett a kondenzátum?.. A fentieket elolvasva láthatjuk, hogy a kondenzátum két fő problémája a vagy nem tud a gőzből leválasztódni, vagy pedig nem tud távozni. Amikor a kondenzátum nem tud leválasztódni, az általában szabad szemmel jól látható. Erre utaló jelek lehetnek: • A táptartály folyamatos gőzöslése, • a termikus gáztalanító tartályban megemelkedő tartály nyomás, • folyamatosan lefúvó biztonsági szelep a táptartályon, a • kondenzátum vezetékekben hallható a gőz áramlása. A nehezebb eset amikor nem érkezik vissza semmi, vagy csak minimális kondenzátum, vagyis a leválasztás valószínűleg nem működik. Erre utaló jelek lehetnek: • A technológiai berendezés nehezen vagy soha nem éri el a kívánt hőfokot (pl. gőzös kalorifer) • A berendezésben a termék a “szokottnál” lassabban melegszik fel, vagy nem egyenletesen melegszik alul hideg felül meleg (főző, lepárló üstök) • A technológiában a vegyi vagy kémiai folyamat nem indul be. • “Hidegek” a kondenzátum vezetékek, szerelvények. Van még egy speciális eset ami első körben azt a jelenséget mutatja, hogy rosszak a kondenzátum leválasztók, de a valóságban a jelenség hátterében más áll… Ez pedig az az eset amikor különböző nyomású kondenzátumokat vezetünk/gyűjtünk össze egy közös vezetékbe. Ha ez a vezeték méretezve van, és a vége egy pl. nyitott tartályba van vezetve akkor nincs vele probléma, mert megfelelően tud működni. De a tapasztalatunk sajnos az, hogy a gyakorlatban ezeket a vezetékeket nem méretezik és sok esetben még a nyomáskülönbségekre (dt) sem figyelnek. Ebben a helyzetben a tapasztalt jelenség ugyanaz mint a nem megfelelően működő kondenzátum leválasztó esetén. A nagyobb nyomású kondenzátum általában megfelelően működik, de a kisebb nyomású nagyon ritkán tud távozni, vagy soha. Olyan esetben ha nem lehet egyértelműen beazonosítani a hiba okát érdemes szakembert (pl. minket) megkeresni és mi akár speciális műszer segítségével be tudjuk vizsgálni a berendezéseket, jó eséllyel meg tudjuk állapitani a hiba forrását. Van e megoldás a kondenzátum hibák mielőbbi észlelésére? Természetesen van. A szakirodalom úgy nevezi, hogy nézőüveg. A készülék elhelyezhető a kondenzátum leválasztónál és a benne lévő folyadékszint és annak szintje és mozgása mutatja, hogy a berendezés megfelelően működik e. Ez egy nem túl olcsó, de rendkívül hasznos berendezés. Bízom benne, hogy a fenti néhány sorral sikerült rávilágítanom arra, hogy miért fontos a kondenzátum hálózatokat tervezni, folyamatosan felügyelni és karbantartani. Az előző három betartásával (tervezés, felügyelet, karbantartás) rengeteg energiát és így pénzt lehet egy üzemben megspórolni. Ami a mai energia árak mellett - úgy gondolom - nem elhanyagolható szempont….